Neves szakemberek és halasi alkotók dolgoznak a művészi ihletésű dokumentum-riporton.

Nagyszabású és városunk hírnevét szakmai körökben is öregbítő vállalkozásba fogott a halasi Rotary Klub, amelynek támogatásával művészi ihletésű dokumentumfilm készül a pszichiátriai betegek társadalmi helyzetéről, „visszatérésük” és elfogadtatásuk akadályairól. A kezdeményezés erénye az is, hogy halasi származású és elkötelezettségű művészeket kért fel – akik egyébként alábbi riportunkban ritkán hallható mélységgel nyilatkoznak munkájuk tágabb vonatkozásairól is.

Előéletek és előítéletek

Köztudott tény, hogy a többségi gondolkodásmód gyakran gyanakvó, türelmetlen, értetlen vagy egyenesen ellenséges az övétől eltérő élet- és magatartásmódokkal szemben. Nemcsak nemzetiségi vagy kulturális téren van ez így, hanem a pszichiátriai betegek esetében is, akiknek a normálistól eltérő viselkedését legtöbbünk idegenkedve fogadja. – Az ilyen betegek életében állandó tapasztalatunk, hogy nem fogadják el őket. Akinek akár az előéletében, akár a jelenben ilyen betegsége volt-van, az eleve hátránnyal indul a munka vagy a magánélet területén. Ez akkor is így van, ha egyébként csak viszonylag csekély, de „látványos” zavarral küzd: például mozgása lassú vagy beszéde a megszokottól eltérő – mondja a Simon Ilona. A Kőrösi úti Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Pszichiátriai és Fogyatékos Betegek Otthona vezetője szerint ennek a helyzetnek a kezelésében döntő szerepet játszik a többségi nyilvánosság tájékoztatása. – Különféle kampányok révén beigazolódott, hogy minél többet tud a társadalom ezekről a betegségekről, az ilyenekkel küzdő vagy már a rehabilitációban részt vevő betegek helyzetéről, annál inkább oldódnak az előítéletek, az alaptalan félelmek. Ez pedig rendkívül sokat segíthet betegek vagy a rehabilitáció útjára lépett embertársaink életében, hiszen csökkenti a távolságot, és adott esetben meggyorsítja a társadalomba való visszatérést is – teszi hozzá a szakember, aki Dr. Pető Zoltán egyetemi docens szakmai lektorátusa mellett látja el a szerkesztői-menedzseri feladatokat.

Ezt a tájékoztatást, felvilágosítást szolgálja az a film is, amelynek elkészültét nemrég vállalta fel a Kiskunhalasi Rotary Klub. Az alkotás célja - mint a szerkesztést végző Simon Ilona hangsúlyozza – nem a meggyőzés, hanem a probléma, a valóság hiteles ábrázolása. Annak bemutatása, mit él át a beteg vagy a gyógyult páciens a külső környezettel: családdal, civil világgal való találkozáskor; de bemutatása annak is, hogyan viszonyul a „külvilág” a pszichiátriai betegekhez. Sokszor ugyanis a család ismeretein, emberi tartásán múlik, mennyire tudja kezelni a beteg jelenlétét, ugyanakkor a beteg reintegrációja is sokban azon múlik, milyen miliő veszi körül a szűkebb és tágabb környezetében.

Humánum és cselekvés

A most készülő, Hesztia parazsa munkacímet viselő film producere dr. Kastyják János. A halasi Rotary nemrég megválasztott elnöke a beiktatása óta eltelt néhány hét alatt máris az elődje, Szőke Sándor elnöksége idején elindított ügy lelkes pártolójává lépett elő. – Már döntöttünk arról, hogy a halasi klub fontosnak tartja és támogatja a pszichiátriai betegek életét bemutató film elkészítését, sőt, a Rotary-világszervezet országos és nemzetközi vezetéséhez is fordultunk azért, hogy – a Rotary támogatási gyakorlatából fakadóan – szintén járuljon hozzá az alkotás elkészíttetéséhez.

A több közérdekű társadalmi szervezetben is aktív ügyvéd-elnök úgy érzi: a klub társadalmi elkötelezettségének szellemiségét jól tükrözi a pszichiátriai betegek érdekét szolgáló cselekvés. Egyébként éppen ennek az aktivitásnak a jegyében került sor a múlt év októberében a kiskunhalasi kötődésű, ma már nemzetközi hírű művész, Zádory Édua koncertjére is, amelynek bevételét a Kőrösi úti otthon javára ajánlották fel, ugyanakkor a film zenei hanganyaga is a koncert repertoárjából merít.

Kihívások és kompromisszumok

A készülő film ugyanakkor komoly kihívást jelent – ráadásul egy a szakmában ismert-elismert magyar forgatókönyvíró veteránnak. A megannyi vers, könyv, publicisztika és például olyan sikerfilmek, mint az Állítsátok meg Teréz anyut! szerzőjeként ismert, szintén halasi származású Rigó Béla nem is leplezi, hogy szorongva dolgozik a pszichiátriai betegekről szóló film forgatókönyvén. – Nagyon szép kihívás, de iszonyúan nehéz olyannak, akinek, mint nekem is, eddig mások találták ki a sztorit, és rám a filmes átalakítás hárult. Itt a valósággal állok szemben, és ez most nehezebb, mint eddig bármi, még akkor is, ha a valóságból merített anyag rugalmas is egyben – avat a művészi átszabás kulisszatitkaiba a művész, aki úgy érzi: minden eddigi tapasztalatát mozgósítania kell, hogy eleget tegyen a megtisztelő felkérésből fakadó külső-belső követelménynek. S hogy végül mi lesz a készülő alkotás műfaja? Dokumentum- vagy riportfilm, művészi ihletéssel szerkesztett interjúfüzér, egyéni sorsok portréira felfűződő ballada? – Ha ezt tudnám, akkor a legnehezén már túllennénk – feleli Rigó Béla. – Jelenleg azt érzem, hogy a már rögzített anyag uralkodik majd a műfaji kereteken. Másutt is tapasztaltam hasonlót, de itt teljesen egyértelmű, hogy szinte minden azon múlik majd, hogy sikerüljön megtalálni a legjobb kompromisszumot ezzel az anyaggal: akkor igazán szép munkát végzünk majd…

A közíróként is jegyzett halasi-fővárosi művész beszélgetésünk során – amint a következőkben a neves operatőr is – a film környezetéről szólva a magyar közéleti-politikai állapotokra is utalást tesz. Úgy véli, a pártok szerepének és működésének kérdései erőszakosan eluralják és feleslegesen, sőt, károsan túlpolitizálják a normális, civil közéletet. Így nem a valós problémák – vagy nem azok valós súlya és megoldási kísérletei – kerülnek a közbeszéd, a közügyek szintjére, hanem a politikai szereplők és szervezetek belterjes élete. A pszichés betegek filmjének ürügyén hasonló, távoli következtetésekre jut a készülő alkotás operatőre is, Tóth B. László.

A képeken túli élmény megmutatása

A szintén halasi származású, országszerte ismert tévés-filmes operatőr a fotózás mellett a reklám- és modellipar mellett a portré és a sport világában is gyakorlatot szerzett szakembernek számít, de forgatott háborús és más, társadalmi témájú riportfilmekben is. Most, mint mondja, egy családi betegség érintettsége révén különös érzékenységgel vesz részt a munkában. – Túlzás nélkül, mélyen érint a pszichiátriai betegek küszködése, a belső konfliktusok és a külső világ hozzáállása, s mindennek a kereteként az intézményrendszer megannyi gondja. Olyan téma ez számomra, ami a konkrét forgatási munka után is továbbdolgozik bennem, felzaklat, és hosszan foglalkoztat – vallja Tóth B. László. Igaz, ő azok közé sorolja magát, akik nem puszta rutinból, hanem valódi odafigyeléssel követik az adott témát, s az operatőri munka sok szép, hasznos, fontos momentumát a személyiség, a benső élmények tartalmaival szűrik át. - A pályám során gyakran és mostanában is előfordul, hogy muszáj leállnom forgatás közben, ha valamilyen megrendítő, megrázó momentum merül fel: nem szégyellem, néha sírás kísért… Tudom, manapság nem divat nyíltan megvallani, kinyilvánítani az érzéseinket; nehezen szembesülünk mások vagy a saját élményeinkkel is. Néha éppen ezért ebben a munkában is muszáj megállni, szünetet tartani vagy lassítani a tempót. Amikor egy kicsit kevesebb a hajtás, feltöltődök ötlettel, inspirációval, és olyankor igazán érzem ezt a szakmát. Hiszen az operatőrnek az a dolga, hogy érezze, lássa a témát, sőt: többet lásson meg és többet láttasson belőle, mint egyszerűen képek sokasága. A halasi közéletet, ha távolról is, de folyamatosan nyomon követő szakember, művésztársához hasonlatosan, úgy érzi, fontos lenne, ha társadalmi kérdéseinkben is általában a felelősség, a hozzáértés, a valódi alkalmasság volna a döntő, nem pedig a párthoz tartozás, a politika. 

A pszichiátriai betegek életét, a többségi társadalommal való kapcsolatukat bemutató film nyersanyagát csaknem teljes egészében leforgatták már. Helyszínül Pest-, Békés-, Baranya- és Csongrád-megyék, a halasi otthon, a régió több, illetve egyik speciális intézménye szolgált, s benne természetesen nevüket és szereplésüket vállaló pszichiátriai betegek továbbá hozzátartozóik nyilatkozatai, interjúi. A filmet – amelyből rövidesen kisebb részleteket a Halas TV is bemutat majd – helyi és országos televíziókban és azok hálózataiban, mozikban és közösségi vetítéseken is szeretnék bemutatni; rövid, szakmai tematikájú változatát a Szegedi Akadémia Bizottság előtt október-november táján mutatják be, ugyanakkor az oktatásban is felhasználják majd.

„Minél többet tud a társadalom ezekről a betegségekről, az ilyenekkel küzdő vagy már gyógyulóban lévő betegek helyzetéről, annál inkább oldódnak az előítéletek, az alaptalan félelmek. 

„Itt a valósággal állok szemben, és ez most nehezebb, mint eddig bármi, még akkor is, ha a valóságból merített anyag rugalmas is egyben. 

„A pályám során gyakran és mostanában is előfordul, hogy muszáj leállnom forgatás közben, ha valamilyen megrendítő, megrázó momentum merül fel: nem szégyellem, néha sírás kísért.

Simon Ilona

Kép: Tóth B. László - szöveg: KZ