A Rotary társadalom hosszú életéhez képest nagyon fiatal klubunk máris elérkezett egy – eddig nem tapasztalt – próbatételhez: méltó módon úgy elbúcsúzni egy társunktól, hogy emlékét megőrizzük.

Alapító tagunk szíve belefáradt a megpróbáltatásokba és 3 hetes küzdelem végén megszűnt dobogni. Eltávozott társunk példamutató hűséggel teljesítette a tagság vállalását: barát volt és segítőkész. 

Tudjuk, minden ember egyetlen és pótolhatatlan, mi csak azt tehetjük, hogy minél több sírt teremtünk számára, elfogadva Jean Cocteau gondolatát:

„A holtak igazi sírja az élők szívében van!”